
Mivel anyát eléggé "pofon" vágta ez az orrmandulaműtét.. még a híre is.. így gyors gondolkodásba kezdett. Az eredmény, hogy a tegnap délelőttöt a doktornőnél kezdtük, aki miután már századszor is megnézett és továbbra is hallhatta köhögésem adott egy beutalót mellkas és arcüreg röntgenre... pirospont.. anyu pont ezt akarta elérni.
A mai napot tehát a kórházban kezdtük már fél 8 előtt,mert közben egy ismerős orr-fül-gégszt is leakasztottak anyáék, aki szintén megnézett.. Ő is elküldött az imént említett röntgenre, miután megnézte a fülem, a torkom és az orrlyukacskáimat is.. Itt említeném meg,hogy nagyon okosan viselkedtem, egy szavam sem volt. CSak előtte és persze utána rendetlenkedtem végig,mert hát nem bírtam magammal.. Így irány a röntgen.. ahol egy jó órát ültünk majdnem.. sorrakerülve anya örömére egy a lépcsőházban lakó kedves bácsi fogadott bennünket, így anya bent tudott hagyni, én meg okosan megcsináltam mindent úgy ahogy Árpi bácsi mondta, és anya kimehetett az ajtó elé. Ez volt a legnagyobb félelme, mert még a köpenyben sem szívesen maradt volna bent Maja miatt.
Az időt agyonütve számolni tanultam, énekeltem, vonatoztam és autóztam, táncoltam és hangoskodni próbáltam, de ez utóbbit már anyu tényleg nagyon nem tolerálta.
Utána vissza az osztályra, ahonnan természetesen a doktor bácsi már elment rendelni. De a nővérke felhívta nekünk és ahogy átértünk a rendelőhöz, már nyílt is az ajtó és mi beslisszoltunk. A doktorbácsi megnézve a leleteket, közölte, hogy arcüreg gyulladásom van (ennyit az orrmandulaműtétről... mert a köhögésnek semmi köze a megnagyobbodott mandulákhoz, hanem az arcüregből fekvéskor előcsorgó váladék okozza). Kaptam orrcseppet, orrsprayt, doktor bácsi ellenőrizte, hogy milyen ügyesen tudok orrot fújni és felírt egy köhögéscsillapítót valamint antibiotikumot. JÖvő pénteken szeretne újra látni.
Mivel anya eddig is két vasat tartott a tűzben, így most irányba vettük a buszmegállót hogy még a rendelés kezdete előtt időbe odaérjünk a doktor nénihez, remélve hogy nem leszünk a 100-ok.
Szerencsénk volt, 3.ok lettünk.
Doktornéninek elmeséltük,hogy egy gégész ismerős is megnézte a leletemet, és hogy arcüreggyulladást mondott. A doktor néni is ezen az állásponton volt. De ő nem írt antibiotikumot, hanem köhögéscsillapító-köptetőt, ugyan azt az orrcseppet ajánlotta és hétfőtől egy 10 napos sóterápiára megyünk anyával, ami talán helyettesítheti az antibiotikumot és megúszom a harmadik dobozzal...
Anya kipurcant mire fél 12-re hazaértünk.. én elememben voltam továbbra is.. És állítsa rólam bár ki is hogy beteg vagyok.. hazugság.
Az éjszakánk egyébként kivételesen valami csoda folytán jó volt. Aludtunk reggel 6-ig. Akkor jött rám a nagy köhögési roham, hányással meg mindennel egybekötve vagy 1 órát eltarott... :( Na az nem volt nagy élmény... Így reggeli meg minden nélkül indultunk útnak..már nagyon éheztem mire fél majdnem 10kor végeztünk a röntgenben.
Délben alig több mint 1 órát aludtam sajnos.. anya is, de bírt volna még 3x annyit is.
A délután itthon telt, szenvedéssel, nyűglődéssel némi játékkal. Anya pihenni próbált,mert ereje sem volt semmit sem arrébtenni a lakásban.
Apa pedig sehol... még most sem jött meg, dolgozik 9-től mert akkor tudott mellőlünk a kórházból elszabadulni.. Reggel ő is jött, de nem sok mindent tudott tenni, így elvitte végül az autót és ment a dolgára.
Hátvégén viszont együtt leszünk, bár a vasárnapi babázásnak azt hiszem megint lőttek.. szegény Lujzinak is jönnek a fogai ezerrel és szenved nagyon.. nincs a legjobb paszban szegény... :(
Jövő héten pedig újfent ovimetnesen telnek az év utolsó ovis napjai a számomra. Hétfőn 10re pedig megyek sóterápiára.. Hát anya nagyon bízik benne, hogy nem lesz egy újabb antibiotikum a pótkarácsonyi ajándékom..