2011. szeptember 25., vasárnap

Zeneiskola és Gyadai kirándulás

Csodásan élvezzük ezt a szép időt így szeptember vége fele közeledve. Így az óvodában is sokat voltunk az udvaron, anya nem is győzött csodálkozni,hogyan össze tudom koszolni magamat ez alatt az idő alatt. Úgyhogy a mosógép ment eleget a héten. :D

A hétfői zeneiskola szuperságos volt. Főleg hogy Zsolti barátom is jött, ez is nagyon tetszett nekem. Meg volt 1-2 kisgyerek a régi zenebölcsis csoportból, bár rájuk én nem emlékeztem, csak anyu kezdett el trécslni az anyukákkal.

A foglalkozást két néni tartja. Az első felét Ági néni, akivel énekeltünk, ritmusgyakorlatokat csináltunk hangszerekkel, körjátékoztunk, mondókáztunk. Nagyon szuper volt. A második felében megérkezett Kati néni, aki egy nagy lufit hozott mindenkinek. Anyuék is be lettek így fogva, akik a nézőtéren ültek az előadó teremben - itt volt a foglalkozás a színpadon - és felfújták nekünk a lufikat. Itt következett a jó móka. Kati néni mutatta a különböző "gyakorlatokat", nekünk pedig utánozni kellett. Pl. könyökkel meglökni a lufit felfele, de csak picit, hogy utána el tudjuk kapni. Nagyon jó kis levezetés volt. A következő feladatot pedig mindig úgy jelezte Kati néni,hogy a szájához tette az ujját. Én meg Zsolti nagyon figyeltünk, szinte mindig az elsők voltunk. :D

Holnap is lesz foglalkozás, már alig várom, és ezúttal apa visz majd engem.

Szerdán délután Kosdon voltunk és az udvaron játszottunk egyet Majával közösen. Szőlőt majszoltunk, kicsit szenvedtünk is ,mert hát a meglévő játékok mindig kevesek. Aztán a héten anya körbejárta az úszás lehetőségét is. De úgy néz ki ez nem fog összejönni, bár még jövő héten telefonál egyet. Mert itt az úszás oktatást 3-4 hét alatt bonyolítják úgy,hogy heti 3 alkalommal kell menni. De nekünk a hétfő már foglalt, így nem biztos hogy megoldható. Viszont az oviban lesz ha minden igaz szivacskézilabda oktatás. Ahhoz is lenne kedvem,úgyhogy még a héten elválik, hogy az vagy az úszás fér bele a menetrendbe. De anyával megbeszéltük, hogy ha most nem jön össze az úszás, akkor ha majd véget ér ez az év, a nyári szünetben elmegyünk és megtanulhatok úszni. :)

Csütörtökön temetőben voltunk, vittünk virágot, locsoltunk.
Pénteken pedig felköszöntöttük apát a szülinapja alkalmából. Anya vacsira finom almás és szilvás rácsosat sütött. Apa pedig egy hátizsákot és egy nagy tábla csokit kapott tőlünk. Na meg sok puszit mellé. :D

Szombaton volt még a nagy kaland a héten. A Gyadai rétre mentek az ovisok. A város több ovijából is a nagycsoportosok. Az állomások és az ott végezendő feladatok az idén is igen érdekesek voltak. Nagyon élveztem. Érkezéskor pogácsát meg almát kapott mindenki, és teát. Amikor pedig végeztünk a nagy feladatta virslire is megvendégeltek bennünket. Apával voltam az idén is,mert fél 3-ra értünk vissza Vácra, és Maja akkor már majdnem felébredt a déli nagy alvásából, neki így nem lett volna jó ez a kaland. De szuper apa-fia program volt. Apa jól el is fáradt. :D

A vasárnap pedig az ünneplés jegyében telt. Délelőtt anya befejezte apa tortáját, készített sajtos rudat, mi meg bicikliztünk egyet apával. Hát... még mindig a renites szabályszegők közé tartozom, a csökönyös csacsikhoz akik mennek a saját fejük után.. Most apa is megértette anya miért pipa minden nap mikor az oviba biciklivel megyünk. Pedig ebben a szép időben szinte minden nap bicikli vagy roller a közlekedési eszközünk.
Hazaérve fini brokkolis-husis rizst ettünk ebédre na meg karfiol levest. Még Maja aludt addig társasoztunk először apával, majd hármasban. Aztán anyával kitöltögettük a Tappancs füzetemet.
3 óra fele pedig befutottak mamáék, majd Keresztanyuék, Lacusék és Simák papa is. A végén Robi és Kati is megjöttek egy rövid időre. Jó kis buli volt, én ismét a nagyon felszabadult formámat hoztam. Anya már kezdett volna mérges lenni, mikor Tita kitalálta, hogy társasozzunk Lacussal. Lili és Maja is becsatlakoztak így egy jót Zingóztunk anya felügyelete és irányítása mellett. Nekem persze annyira nem tetszett, a bohóckodás jobb lett volna, de Lacus nagyon élvezte, abba sem akarta hagyni. Aztán Lili megunta, de mi még hármasban játszottunk. Utána még előkerült a Castell játék is, de arra sajnos már nem maradt idő.

Az esti vacsi, fürdés és meseolvasás gyorsított tempóban zajlott hogy 8 órára ágyba legyünk. Mert holnap apa visz oviba, így már fél 7 után ott leszünk nem sokkal. Aztán anya viszi Maját mamáékhoz,mert neki dolga van keresztanyuval.

2011. szeptember 19., hétfő

Margitszigeti hajókázás

Szombaton kihasználtuk a jó időt, és délután kirándulni mentünk Pestre. A vigadó téri hajóállomáson megvettük a jegyeket és a Margit sziget körül hajókáztunk egyet egy nagyon szép sétahajóval. Megcsodáltuk a parlamentet, a várat, a szigetet. Nagyon tetszett ahogy a hullámok verték a hajót és nagyon élveztük a kirándulást. Láttuk a hajóról,hogy a Lánchíd le van zárva és pavilonok állnak rajta meg a Pesti oldalon. Így ahogy véget ért a hajóút, felsétáltunk a Duna corson a Lánchídig.






Érdekes tudományos kiállítás-féle volt a Lánchídon több pavilonban. Megnéztünk néhány vulkáni kőzetet és meghallgattuk a bácsit hogyan alakult a formájuk olyanra amilyen. Egy repülő szimulátort is láttam amint éppen egy nagyobb fiú, egy másik fiú segítségével egy rövid "repülő utat" tett. 3D-s szemüveggel megcsodálhattunk egy bolygót is, olyan volt mintha tényleg ott álltuk volna rajta. A végén pedig egy siklórepülőbe is beülhettünk. Mire sorra kerültünk én a szárny végén álló pilóta bácsik teljesen kifaggattam. Minden érdekelt, hogy a szárnyakon hogyan mozognak azok a lemezek, hogyan lehet irányítani a repülőt, felszállni meg leszállni vele. Mikor pedig beszálltam nem úgy viselkedtem mint a többi kisgyerek, hogy csak rángattam a kart, hanem pontosan tudtam hogy ha jobbra, balra le vagy fel húzom, akkor melyik lemezkék mozognak melyik szárnyon. A bácsi meg is lepődött aki ott állt mellettünk. A hídra sajnos már nem mentünk fel amit nehezményeztem is, de így is fél 8 volt már mire megindultunk Pestről és 8 órára értünk haza. És előttünk volt még a vacsora és a fürdés is. De nagyon szuper délután volt, remekül éreztük magunkat.

2011. szeptember 14., szerda

Ovis kirándulásunk!

Ha nagycsoport, akkor végre kirándulás. Anyát már 2 éve ezzel hitegetik az ovónénik, hogy majd nagycsoportba elmegyünk kirándulni. Hát azért valami nagyobb szabású dologra számított anya, de végén jól sült el a dolog és mi élveztük, a lényeg pedig ez volt. Kismarosra mentünk a kalandparkba.

Reggel 8 óra után érkeztünk a buszmegállóba anyával, miután Maját mamához kivittük megőrzésre. Nemsokkal később a csoport is befutott és már csak a buszos bácsit vártuk. Szerencsére nem volt nagy tumultus a buszon, így nem nézték rossz szemmel a 24 fős csoportot.
A kalandparkban már várt az egyik csoporttársunk és az anyukája aki ott dolgozott..







10 gyerek sorba is állt és kapott egy felszerelést. Egy néni elmondta mire kell figyelni, hogyan kell haladni biztonságosan a pályán és mi belevágtunk. Addig a többiek a játszótéren múlatták az időt.
Kétszer mentem végig a pályán, másodikra már nagyon profi módon, tudtam mit kell csinálni, hogyan és mire kell figyelni. Élveztem nagyon.


Aztán egy csigát erősítettek a felszerelésre és a kötélpályán lecsúszhattam, ami szintén egy hatalmas élmény volt.

Volt még részünk csacsifogatozásban, pónilovaglásban, és a játszóteret is jól felderítettük. Búcsúzóul pedig egy magas létra közepére felerősíttek sok lufit, amelyek közül némelyikben pez cukorkák voltak. Zoli bácsi biztosított bennüket miközben mi a felszerelésben másztunk felfele. Aki pedig elég bátor volt és felért a tetejére az kipukkaszthatott egy lufit is. Az utolsók között másztam de nagyon tetszett ez is.


1 óra után indult a buszunk vissza Vácra és kellően elfáradva, felpörögve érkeztünk meg. Mi le is váltunk a csoportról,mert számunkra a napnak nem volt még vége.
Hazamentünk anyával ebédelni, aztán pedig a zeneiskolába vettük az irányt. Megtudta anya ugyanis, hogy hétfőn indul egy foglalkozás nagycsoportos óvodásoknak. Dalosjáték címmel, és arra iratkoztunk be. Már nagyon várom a kezdést, reméljük jól fogom érezni majd magam..
Utána a lidl-be egy gyors bevásárlást ejtettünk meg majd mentünk apát összeszedni a munkahelyén és irány mamáék. A délután hátralévő részében az udvaron fárasztottuk még jobban le magunkat. Aztán pedig már nem sok erőnk maradt, 1-2-re el is aludtunk itthon, amint az esti rituálé és a mese véget ért.

Egy fontos tisztség..

Zoli és Zsófi esküvőjére voltunk hivatalosak szombaton, szeptember 10-én. Nagyon izgatott voltam már napokkal előtte,mert igazából nem tudtam mit is jelent az, hogy Lilit mint koszorúslányt fogom majd kísérni. Voltam már pár esküvőn az elmúlt években, de ilyen tisztséget még nem osztottak rám, ez volt az első alkalom. Anya csináltatott egy csokrot Lilinek, egyet Majának és egy kitűzőt nekem. És aznap délben minden tökéletesen klappolt.. Anya csak pislogott, hogy minden úgy alakul ahogy eltervezte. Már 11kor ültünk az ebédlő asztal előtt, és mivel reggel 6-kor magamtól ébredtem így tökéletesen indult a nap is. Fél 12-kor pedig már aludtunk Majával együtt.. Én 1 óra után ébredtem és Maja is tökéletesen időben, nem volt szükség ébresztésre. Ugyan is a polgári esküvő Kosdon az iskola udvarában volt 3 órakor, a menet pedig fél 3-kor indult a művelődési háztól. De kettő óra után nem sokkal már ott is voltunk. A vendégvárásra kirakott csemegékből is csipegettünk egy keveset, aztán Lilivel összekaroltunk, átadtam a csokrot és már indult is a menet.. A napocska is kisütött és igen csak meleg lett. De én nagyon ügyes voltam. A sorban vezettem a párom, a szertartáson komolyan álltam és figyeltem mi történik, aztán pedig visszafele is tettem a dolgomat és ballagtam a sorban. :) Aztán anyának megjegyeztem, hogy nem is volt ez olyan komoly tisztség és nem volt nehéz feladat. Ekkor vált anya számára világossá, hogy tarthattam tőle egy kicsit.



A művelődési háznál aztán mindenki autóba pattant és elindultunk Vácra az esperes úrhoz, aki a református templomban összeadta az ifjú párt. Ez a kép már a templomi szertartás után készült.


És a lakodalomban is hoztam a vagány fiú formámat. Táncoltam anyával, Lilivel, Majával apával közösen, és felkértem a mennyasszonyt, a testvérét és egy másik koszorúslányt is. Volt még egy nagyobb lány, aki szintén koszorúslány volt, de ő kikosarazott és nem akart táncolni velem. Anya szerint olyan édes voltam... És úgy sajnált amikor tanácstalanul álltam ott pár pillanatig majd a számat és a vállamat húzogatva visszamentem hozzá. Ani nénivel is táncoltam még és nagyon élveztem minden percét az estének.



A vacsorát végigettem, mindent megkóstoltam aztán még egy nagy szelet csokis tortát is benyomtam. Fél 10 óra volt mire a tortát kihozták, de miután megettük anya takarodót fújt. Bár mi aludtunk délben - Lilivel ellentétben - és eléggé fel voltunk pörögve, azért a fáradság már látszott rajtunk. El is aludtunk pillanatok alatt, amint mamáéknál ránk került a pizsama és a fejünk a párnát érte.. Persze reggel 6 órakor, mikor a templom harangja megszólalt én már ébren is voltam.. Nem igazán kíméltem szegény ősöket, főleg anyát, akik 3 óra után kerültek ágyba.

2011. szeptember 12., hétfő

Nagycsoport..

Szerdán tartották az ovónénik a szülői értekezletet a csoportban, anya ekkor döbbent rá,hogy májusban az ő kicsi fia ballag, és jövőre iskolás lesz.. Hát igen, azért már mégis 4. éve koptatom az óvoda kövezetét, itt az ideje hogy lassan búcsút intsek neki.. :d

Nagyon vártam már a kezdést. Hétfőn reggel örömmel ujjongtam hogy játszhatok a Zsoltival. Jól is éreztem magam, de sajnos ezen örömöm nem tartott sokáig,mert keddtől Zsolti nem jött oviba. Az ovónéni megígérte, hogy a héten már lesz.. hát reméljük,mert így inkább egyedül játszottam. Bár ez anya szerint a parancsolgató természetemnek is a következménye, mostanában ugyanis itthon látja,hogy folyton Maját egrecéroztatnám, ha hagyná.. és csak az a játék megfelelő, amit én találok ki. Nehezen működök együtt a másikkal és veszek részt mások által kitalált játékokban.. Reméljük ez azért változik majd. De amúgy továbbra is jó hely az ovi.. Az alvással sincs semmi gond annak ellenére, hogy a nyáron végig ébren voltam délben, az oviban simán elalszom és alszom 1-1,5 órákat. De anya ezt már a reggeleken látja, apával együtt ébredek 6 órakor... Főleg a lagzi után örült nagyon vasárnap reggel mikor 6 órakor kinyílt a szemem. (ők 3 óra után aludtak el)

Az idő nagyon szép, így sokat vagyunk az udvaron. Voltunk a dunaparton is az egyik délután, meg biciklizni is. Pénteken anyáék ebéd után jöttek értem,mert délután mentünk elvinni az ajándékot az ifjú párnak. Szombaton ugyanis nagy buli volt, lagziban voltam... a vasárnapot pedig mamáéknál töltöttük a lagzi után is ott aludtunk, így nehezen akaródzott 7 órakor elindulni hazafele...

2011. szeptember 4., vasárnap

Befejeződött..


A mai nappal véget ért a nyár. Nem is tudom hogy gyorsan elrepült-e vagy sem.. de az biztos, hogy sok minden történt a mögöttünk lévő hetek alatt.. Ma a délelőttöt itthon töltöttük. Volt játék, némi marakodás, tv-nézés. Aztán délután kimentünk a mamáékhoz az udvarra, a jó levegőre ebben a csodás még nyári időben játszani egyet.. Sajnos ez sem a legjobban sült el,mert Lili nagy butaságot csinált keresztapu tiltása ellenére, amin aztán anya is, keresztanyu is kiakadt. Így az eredmény az lett, hogy ők korábban hazamentek. Mi még ott vacsiztunk, kicsit a beszélgető felnőttekkel foglalkoztunk, aztán egy Maja féle kiadós hiszti után összepakoltunk és haza indultunk.. Hát nem a nyár legfelejthetetlenebb napjára sikerült ez a mai.. REméljük a holnapi nappal, amikor is igazán megkezdődik számunkra az ősz, az ovi, jobb időszak kezdődik.
A hét több szempontból sem volt csúcs formájú. Először Maja utánzott engem és fájlalta a hasát, hányt, majd pedig anya dőlt ki péntek délutánra olyan szinten, hogy végül apa vitt el a fodrászhoz engem. Aznap is voltunk kicsit mamáéknál délután, de csak rövidke ideig. Szombaton itthon anyának próbáltunk segíteni aztán délután megnéztük mamáékat a szendehelyi szüreti napon, ami már nagyon laposodott, mindenki pakolt, így mi is megindultunk és Titáéknál kötöttünk ki. Sok gyerek volt és jól éreztem magam. Néha túlságosan is,mert ilyenkor nem figyelek semmire, és nagyon szeleburdi leszek mostanában. Így sikerült Maját is párszor letarolnom és fellöknöm. Volt egy kis afférunk a kocsikulccsal is, minek dacára apa mehetett haza a pótkulcsért,mert a másikat bezárta az autóba.. Még jó,hogy egy városban lakunk Titáékkal. :D De azért 7-re a fini tonhalas szendvicsre hazaértünk.

Voltunk Verőcén egy szuper játszótéren, voltunk piacon, biciklizni apával, szerdán egész nap Kosdon mamáéknál, így azért nem unatkoztunk ezen a héten sem. Kedden délelőtt a könyvtárba is eljutottunk. A nyári szünet ott is lejárt és kicseréltük a könyveinket egy újabb adagra, hogy a következő hetekben legyen mit olvasni. Nálam most a Nagy Ho-ho-ho horgász a menő és Kisvakondos könyveket hoztunk ki párat. Na meg egy Magyar Népmeséset, ami szintén tetszik.

Holnap pedig indul az utolsó önfeled óvodás évem. Anya most olvasgatta a suliban bekövetkező változásokat a jövő ősztől és nagyon örül,hogy nem kapkodta el és nem engedett iskolába még az idén. Még több mindent tesznek majd a nyakunkba és az előttünk álló években rengeteg munka vár ránk, és rengeteg kitartást kellene magunkba szívni az ovis évek alatt. Anya remélni tudja csak hogy sikerül majd. Így még egy vidám, "semmivelnemtörődöm" év áll előttem!!! Irány az ovi, és használjuk ki!!!!!