2011. szeptember 14., szerda

Ovis kirándulásunk!

Ha nagycsoport, akkor végre kirándulás. Anyát már 2 éve ezzel hitegetik az ovónénik, hogy majd nagycsoportba elmegyünk kirándulni. Hát azért valami nagyobb szabású dologra számított anya, de végén jól sült el a dolog és mi élveztük, a lényeg pedig ez volt. Kismarosra mentünk a kalandparkba.

Reggel 8 óra után érkeztünk a buszmegállóba anyával, miután Maját mamához kivittük megőrzésre. Nemsokkal később a csoport is befutott és már csak a buszos bácsit vártuk. Szerencsére nem volt nagy tumultus a buszon, így nem nézték rossz szemmel a 24 fős csoportot.
A kalandparkban már várt az egyik csoporttársunk és az anyukája aki ott dolgozott..







10 gyerek sorba is állt és kapott egy felszerelést. Egy néni elmondta mire kell figyelni, hogyan kell haladni biztonságosan a pályán és mi belevágtunk. Addig a többiek a játszótéren múlatták az időt.
Kétszer mentem végig a pályán, másodikra már nagyon profi módon, tudtam mit kell csinálni, hogyan és mire kell figyelni. Élveztem nagyon.


Aztán egy csigát erősítettek a felszerelésre és a kötélpályán lecsúszhattam, ami szintén egy hatalmas élmény volt.

Volt még részünk csacsifogatozásban, pónilovaglásban, és a játszóteret is jól felderítettük. Búcsúzóul pedig egy magas létra közepére felerősíttek sok lufit, amelyek közül némelyikben pez cukorkák voltak. Zoli bácsi biztosított bennüket miközben mi a felszerelésben másztunk felfele. Aki pedig elég bátor volt és felért a tetejére az kipukkaszthatott egy lufit is. Az utolsók között másztam de nagyon tetszett ez is.


1 óra után indult a buszunk vissza Vácra és kellően elfáradva, felpörögve érkeztünk meg. Mi le is váltunk a csoportról,mert számunkra a napnak nem volt még vége.
Hazamentünk anyával ebédelni, aztán pedig a zeneiskolába vettük az irányt. Megtudta anya ugyanis, hogy hétfőn indul egy foglalkozás nagycsoportos óvodásoknak. Dalosjáték címmel, és arra iratkoztunk be. Már nagyon várom a kezdést, reméljük jól fogom érezni majd magam..
Utána a lidl-be egy gyors bevásárlást ejtettünk meg majd mentünk apát összeszedni a munkahelyén és irány mamáék. A délután hátralévő részében az udvaron fárasztottuk még jobban le magunkat. Aztán pedig már nem sok erőnk maradt, 1-2-re el is aludtunk itthon, amint az esti rituálé és a mese véget ért.

1 megjegyzés:

Móni írta...

Nagyon jó kis kirándulás volt!!! Nálunk az ovival minden évben voltak eddig kirándulni, de a mostani évben nem biztos, mert van 7 pici (3 éves) és velük nem biztos, hogy kivitelezhető egy egész napos távollét. Anna, Máté és Móni