2012. szeptember 16., vasárnap

De nehéz az iskola táska...

És elérkezett.. A nyár tele volt kalanddal és élménnyel, és elérkezett 2012. szeptember 3-a, amikor is életemben először átléptem az iskola kapuját. Táskával a hátamon, szép ruhában mint egy igazi elsős. Az első tanítási nap reggelén volt az évnyitó, ahol 3 osztály elsős kisdiákjai ültek megszeppenve a padokon az első sorban és hallgatták az igazgató új beszédét, a nagy diákok köszöntőjét. Megkaptuk az Árpádos jelvényeinket amit ezentúl minden nagy ünnepségen viselni fogunk.
Aztán pedig kezdetét vette az ismerkedés. Egymással is, a tanteremmel, iskolával, a szokásokkal.
Két hét után is lelkes vagyok, örömmel megyek és szeretem az iskolát. Az osztálytársaim közül már jó néhányat ismertem, hiszen óvodába is együtt jártunk, vagy éppen az úszótáborban ismerkedtünk meg egymással. De a két hét alatt már olyan kisgyerekekkel is barátságba kerültem és megismerkedtem akik az első napon még idegenek voltak a számomra..
Jó dolog iskolásnak lenni, csak az a fránya iskolatáska ne lenne olyan nehéz. :D






2012. július 24., kedd

Kalandokkal teli nyár

Indult ott, hogy a Hajógyári szigetre is eljutottunk az idén 2x is, és nagyon jól éreztük magunkat. Meghallgattuk a Kaláka együttes koncertjét és anya vett egy cd válogatást is, ami már hazafele az autóban belopta magát a szívünkbe. A hatalmas csúszdákat is kipróbáltuk párszor, miután meguntuk a forgatagot. Aztán anya kakaós kiflijeit falatoztuk vacsora gyanánt és csak éppen a fürdési idő végére értünk haza
Apa munkahelyén is volt családi nap az idei évben is. És egy sokkal színvonalasabb helyszínen, sokkal színesebb programokkal mint tavaly. Ugráltunk az ugrálóvárban rengeteget, pónilovaztunk, ültünk nagy lovakon. Készítettem bőrből kulcstartót Gyula bácsi segítségével. Az arcomat egy ügyes néni kifestette, és igazi kardfogú tigris lett belőlem. Hallgattunk zenét, néztük a táncoló néniket. Ettünk fini sütiket és nagyon finom pörkölt volt az ebéd. Nagyon kellemes nap volt, ahonnan kora délután mamáékhoz mentünk,mert várt egy nagy láda sárgabarack is ránk! :)
Voltunk Lili ovijában ismét, és miután elhoztuk őt onnan, együtt játszottunk a játszótéren. Bicikliztem is többször, mikor nem voltak olyan melegek a napok.
Keresztanyuékkal Esztergomba is eljutottunk az aquaparkba közösen. Nagyon tartalmas és fárasztó nap volt. Én nem voltam olyan bátor mint Maja ,nem vágytam a csúszdákra, de búvárkodtam, jókat hancúroztam a vízben és élveztem az egészet.
És mivel beköszöntött az igazi nyár, és a kánikula, a tervezettnél hamarabb szedtük a sátorfánkat és indultunk le a Balatonra.
Az idén nyáron Siófokon az Aranypart kempingben nyaraltuk, sátoroztunk anyuékkal. Az idei volt az első családi sátrazás, de mindenki szerint olyan jól sikerült, hogy meg kell ismételni.
Jártunk Tihanyba, ahova komppal mentünk át és kisvonat vitt fel bennünket az apátsághoz. Megcsodáltuk a belső tavat és az egész nyaralás alatt az Alma együttes Balaton című cd-je volt a sláger. A végére már az összes dalt kivülről fújtuk. :D
Megnéztük Siófok belvárosát, egy hüllőkiállítást. Felmentünk lifttel a víztoronyba, amit csodásan rendbetettek és a város közepéről fantasztikus panoráma nyílt körbe a városra. Még a tavat is láttuk ahol úsztak a csodás fehér vitorlások.
Sokat fürödtünk a Balatonba, nagyon kellemes meleg volt a vize. Apa vett egy felfújható csónakot és búvárfelszerelést nekem és ezzel töltöttünk minden szabad időt. Egy gokartot is volt lehetőségem kipróbálni amire nagyon vágytam és amitől rettenetesen boldog lettem, hogy anyáék megengedték nekem!







Július 7-8-ai hétvégét már mamáéknál töltöttük,mert nagy melegben nem akaródzott senkinek sem hazajönnie. Megünnepeltük Lili névnapját is, pancsoltunk a medencében és jól éreztük magunkat együtt.
A rákövetkező hét megint egy élmény volt, hiszen anya mesélésnek és gyengéd rábeszélésének következtében mégis belementem,hogy Lilivel közösen úszótáborba megyek és nem bántam meg. Üdvrivalgások és ugrándozások közepette vitt haza papa az első napon és nem győztem mesélni mennyire élveztem, mennyi minden történt velem. Azt a hetet is még a mamáknál töltöttük, így reggelente anya hozott be az uszodába, és délután papa vitt haza. Az egyik nap keresztanyu jött mindkettőnkért és ő vitt ki mamáékhoz, ami megint csak nagyon tetszett nekem.
Hazaköltözésünk után egy Állatkerti kaland részesei voltunk, ahova keresztapu és Lili is elkísértek bennünket. Nagyot játszótereztünk, megnéztünk sok-sok állatot. Egy igazi strucctojást is megfoghattam és megetettem a kicsi földikutyákat is. Jártunk a lepkeházban, a madárházban is és ültünk egy igazi dzsipben, aminek a platójára egyből felugrott az egyik kistigris, amikor mi beszálltunk a járműbe.. :)








 A névnapi köszöntésem hétvégéjét az eső kicsit keresztül húzta., azaz főleg a terveket. De végül is bent a lakásban is ugyan olyan jól esett a süti, mama szülinapi tortája, ugyan olyan jó volt Lacusékkal játszani, akik örömmel jöttek felköszönteni engem. Este pedig még a szalonnasütésre előpakoltak anyáék és az sem érdekelt senkit,hogy közben eleredt az eső. Fogtuk magunkat és beültünk a nagy esernyők alá és azért is megsütöttük a szalonnáinkat. Odabent pedig be is csemegéztünk belőle. Úgy sem látott még a világ esernyő alatti szalonnasütést. Nálunk fotó is készült róla!

2012. június 25., hétfő

Az utolsó napnak is vége...

Javaból építettem egy hatalmas darut és egy kosaras autót, ezzel fogadtam anyát az utolsó pénteken az oviban. Kár hogy anya nem fényképezte le, sajnos eszébe sem jutott... A tényre pedig, hogy utoljára teszem be a csoportszobánkba a lában, csütörtökön este döbbent rá ősöm... Bizony ennek is vége lett! Elteltek az ovis évek, ami rettenetesen döbbenetes, hiszen annyira szalad az idő. Ugyan akkor sok-sok emléket, élményt szereztek, amik közül néhányat remélhetőleg meg is őriz majd kicsi fejem akkor is ha már nagyobb lesz/leszek.
Sok vidám gyereknap, izgalmakkal teli anyáknapi műsorok. Játék az udvaron, minden évben új részen, új játékeszközökkel, így az unalom szinte teljesen kizárt volt. Igazi barátom ugyan nem lett, akit megsirattam volna, nagy nagyon sajnálnék. Ezt anya sajnálja inkább. Önmagát látja bennem és jobban szeretné ha egy olyan kis emberke válna belőlem aki maga köré gyűjti az értékes, hasonló értékrenddel rendelkező barátokat, és élvezi, éli vidáman az életet. De bár kívülről rendkívül barátkozós, vidám természetű emberke vagyok, rettenetesen nagy az irányítási vágy, az irányítani akarás bennem, amit persze senki nem visel túl jól. A kudarcok esetén pedig összetörök. JÖn a sírás, a dühöngések. De nagyon tudok ragaszkodni, szeretni, segíteni szeretnék mindenben, de főleg a felnőtt dolgokban. Még mindig kicsit közelebb áll a felnőtt világ hozzám, szívesebben beszélgetek felnőttekkel, nagyon könnyen találok velük kapcsolatot.Viszont nagycsoportra már a gyerekekkel is egyre könnyebben megtaláltam a kapcsolatot, a hangot. Igyekszem szót érteni, teljesen idegenekkel is hamar beszédbe elegyedek és keresem a közös játék lehetőségét a gyerekekkel pl. egy játszótéren.
Nagy fordulat következik az életemben, pont olyan nagy, vagy még nagyobb mint amikor óvodába kerültem. Anya azt is megsiratta, és biztos hogy ezt is meg fogja. Jön a nagybetűs élet, amit azért annyira nem akart siettetni anya, sőt jobban szeretné ha még egy darabig nem kezdődne el. Hiszen innentől a tanulásnak egy fontos helyen kell állnia az életemben. Szeretné ha megszeretném, ha megkedvelném, hiszen a következő évek, a jövőm ezen múlik. Mennyire fogadom el, hogy a tudás fontos része az embernek, és nagy álmokat, vágyakat csak ezen keresztül lehet megvalósítani.
Tehát összeszedtük cókmókomat, kirámoltuk a szekrényemből az alkotásaimat. Móni néni engedélyével levettük a csodás csigabiga jelemet az ajtóról és a családi rajzunkat is ami anya számára nagy kincs. Majd elköszöntünk Móni nénitől, átadtuk a pici ajándékunkat, egy levelet és útnak indultunk, haza.. .utoljára Kristóffal...

2012. május 31., csütörtök

Gyereknapi ajándék - Vasúttörténeti park

Az idén anya úgy döntött hogy 1 nappal előrehozott gyereknapot tartunk. Valahogy nem vágyakozott a nagy tömegbe, ezer ember és gyerek közé. Így a külön extra gyereknapi programokat kihagyva, "csak" egy sima napon látogattunk el a vasúttörténeti parkba, május utolsó szombatján.
Kevesen voltak, így nagyon kényelmesen és nyugisan megnézhettünk mindent és kipróbálhattuk amit csak szerettünk volna. Első utunk a kisvonathoz vezetett, ahol apával hármasban utaztunk egyet, anya pedig fotózta a kisvonat útját. Ekkor apa és anya felfedezték, hogy a 2 évvel korábbi látogatásunk óta a park területe bővült, szépült, és a kisvonat is sokkal hosszabb útvonalon közlekedik, ahol különleges részek épültek ki. Így aztán gyalogosan is bejártuk a területet. Megcsodáltuk a gyönyörű kis tavat, ami felett egy hídon a kisvonattal is áthaladtunk. Megnéztük benne a hatalmas aranyhalakat. Az alagútba is bekukucskáltunk ahol szintén keresztül mentünk a vonattal. Utána elsétáltunk a mozdonyszín elé, és itt egy hajtányra felülve, kipróbáltuk milyen dolog is a hajtányozás mind a 4-en. :D
Felmásztunk minden járműre amire csak lehetett, bekukucskáltunk a mozdonyok fülkéjébe és fotózkodtunk. És persze a fordítókorongot sem hagytuk ám ki, azon is "utaztunk" apával, közben anya pedig fotózott bennünket.





A modellháza is bementünk, ahol több terepasztalt is megcsodáltunk, rajtuk a vonatokat. Végső feszültséglevezető pedig persze a játszótér volt, ahol eltöltöttünk még egy kis időt a hazaindulás előtt. Bevallom nem nagyon akaródzott elindulni. Én kevésnek éreztem ezt a 3 óra hosszát  a parkba. De anya úgy tervezi, hogy ha újabb 2 év múlva ellátogatunk ide, akkor már Majának sem kell haza sietnie aludni, és hosszabb időt tartózkodhatunk majd. Már alig várom!

2012. május 19., szombat

Erzsébet kilátó

Mivel Maja nagyon szereti Anna,Peti és Gergő történeteit már többször elolvastuk azt a mesét, ami arról szól, mikor a család az Erzsébet kilátóba sétál fel. Anya is már régen kacérkodik a gondolattak, főleg hogy szeretjük a vonatokat és a gyermekvasúton még ő és apa sem utaztak soha. Így hát a mai nap itt volt a remek alkalom egy kis kiránduláshoz. 8 órakor indultunk itthonról és bár kicsit eltévedtünk Pesten és nehézkesen, de csak megtaláltuk az egyik állomását a kisvasútnak, és még éppen időben érkeztünk. Normafa állomásnál szálltunk fel a vonatra, ami elvitt bennünket fel János-hegyre. Itt pedig nyakunkba vettük az erdőt. Megcsodáltuk a hatalmas fák föld felett tekergő húsos gyökereit, ami úgy néztek ki mint vaskos-nagy kígyók. És mászkáltam egész úton közöttük és fent a domb oldalon a kis ösvényeken keresztül, még anyáék az erdei úton haladtak felfele János-hegyre. Itt egy játszótér fogadott bennünket, ahol egy picit elidőztünk, majd tovább haladtunk az Erzsébet kilátó fele. Felfele a rendes úton mentünk még lefele a lépcsősoron jöttünk. Odafent megcsodáltuk a kilátót és fotózkodtunk előtt. Aztán pedig felmásztunk a legtetejére és minden szintről megcsodáltuk a kilátást. Utána kicsit nasiztunk, anyáék pihentek én meg Majával le és fel szaladgáltunk. Majd megindultunk a lépcsősoron lefele. A libegő felé vezető utat is megtaláltuk, de majdnem 2 km-re voltunk tőle és már delet ütött az óra, így ez egy következő kirándulás állomása lesz majd. Bár anyának tériszonya van, úgyhogy azt mondta, majd ha elég nagy leszek hogy egyedül menjek rajta akkor majd a barátaimmal libegőzhetek egyet, de ő bizony nem képes erre felülni. De azért legközelebb megnézzük hogy utaznak rajta mások. De most az irányt lefele vettük a kisvonat sínei fel és a motorkocsival mentünk lefele Normafa megállóhoz. Innen még egy kicsit sétáltunk az autónkig, így volt lehetőségünk megcsodálni a kilátást, a gyönyörű panorámát és megnéztük az Erzsébet kilátót is, ahonnan nem is olyan régen elindultunk. Nagyon jó kis kaland volt! Haza fele pedig még pihenni is volt lehetőségünk az autóban. Így negyed 3-ra, mikor hazaértünk, már kezdődhetett is a délután. :D Ettünk fini gulyáslevest, amit anya főzött előző nap, aztán játszani kezdtünk. Közben anyáék rendbetették a konyhát, majd nekiálltak palacsintát sütni. Így az ebéd folytatása már uzsonna körül a palacsintázás volt. :D
Vacsira anya halat-gombát és rizst készített, ami szintén finom volt. :D







Nagycsoportos óvodások anyáknapja

Az idei volt az utolsó anyáknapi ünnepség az óvódában, amit igyekeztek az óvónénik különlegessé is tenni. Összegyűjtöttek fotókat rólunk és meginterjúvoltak bennünket, hogy miért szeretjük az anyukánkat. Én azt mondtam "azért mert finomakat készít nekünk és mert mindig igazat mond" :D
Az ünnepségen amúgy sok olyan vers, ének elhangzott amit már tavaly is hallottak anyáék, de igyekeztünk mindent összeszedni amit az elmúlt 3 év alatt tanultunk. Egy mesét is előadtunk, A kiskakas gyémántfélkrajcárja c.-t amiben én voltam a mesemondó. Zenével, dalokkal megspékelve, ami tetszett anyának.
A versemet is nagyon szépen hangosan, okosan mondtam el. Volt több néni és bácsi is a műsor után aki megdicsért, és mondta nekem, hogy nagyon szép hangosan szavaltam a verseket.
Utána pedig ismét egy fagylaltozás lett a meglepi az okosan szereplő gyerkőcnek és persze a tesókámnak is, aki az első sorból figyelte,hogy milyen ügyesek a nagycsoportosok.





Áprilisi kirándulásaink

Jártunk áprilisban ismét a Tropicariumban egy szomorú, esőszagú délutánon. Nagyon jól éreztük magunkat és megcsodáltuk újra az állatokat. Az elmúlt egy évben többször emlegettem, hogy ismét el szeretnék menni, és Maja is már most jobban élvezte az egész kalandot, mint mikor még csak 2 éves volt. A krokodil nagyon tetszett és a szabadon repkedő madarak. Minden áron meg szerettem volna simogatni a ráját, és sikerült is. :) Na meg a nagy cápákat és a csodás bohóchalakat is megcsodáltuk anyával.




A négy napos hosszú hétvégén pedig keresztanyuékkal kerekedtünk fel délután és elmentünk Királyrétre. Mivel sajnos a vasúti menetrend nem a mi napirendünk szerint indul, ezért autóval mentünk fel a hegyre, és a kisvonatot csak megcsodálni volt lehetőségünk. Viszont így felcuccoltunk rendesen és a vacsorát is ott készíthettük el. Kerestünk egy jó kis tűzrakó helyet, gyűjtöttünk fát az erdőben, apa pedig tüzet rakott. Aztán került a parázsba alufóliás krumpli és nekikezdtünk szalonnát is sütni. Volt sok finom zöldség is mellé és nagyon jól belakmároztunk. :) A végére a krumpli is elkészült és az tis befaltuk mind egy szemig. Aztán pedig jött a torna. :D Átmentünk a játszótérre és ott játszottunk, futkostunk, csúsztunk  és másztunk,majd a férfiakkal felmásztunk a jó kis hegyünk tetejére ismét, még anyáék lent maradtak rendet tenni. :D Este már majdnem 8 óra volt mire megérkeztünk, teli pocakkal és jó fáradtan. :D