A héten kiderítettük, hogyan is lehetne az úszásomat összeegyeztetni a zeneiskolával, és kedden sikerült a problémát megoldanunk. Milán bácsival találkoztunk a nagy uszodában, aki kedden és csütörtökön tart úszásoktatást 16-17 óráig. Tökéletes időpont,mert így az oviból szépen kényelmesen oda tudunk érni, nincs holt idő és fél 6-ra haza is érhetünk.
Viszont így - legalább is 5 hétig - keményen be lesz táblázva a hetünk. Hétfőn zenesuli, kedd és csütörtök pedig úszás. Anya úgy gondolta ez alatt kiderül hogy mennyire bírom ezt a kötöttséget és a folyamatos megterhelést. Szeretné látni,hogy sulira mi az amit a délutánokba bele szabad még tenni, hogy ne legyen nagyon megterhelő a számomra.
Az első úszásórám így tegnap volt. Anya is bejött és ott ült a medence mellett. Nem én akartam, inkább csak ő, de azért úgy látta rajtam jó volt hogy ott volt. A mély vízzel eddig sem voltam annyira barátságban, jobban szerettem hősködni ott ahol leért a lábam. Itt a medence egyik végében még leér, ami jó, és mivel a legszélső sávban voltunk, így ha bármi baj is akadt, meg tudtam a szélében kapaszkodni. Hősiesen bevallom hogy 2x is sírva fakadtam, úgy éreztem ez nem fog menni nekem soha, de volt a csoportban két másik kisgyerek akik sokkal jobban féltek a vízben, a víztől mint én. Ennek ellenére azért Milán bácsinak rám is jutott ideje, próbált segíteni, ha bajban voltam odajött és a végén mosolyogva jöttem ki a medencéből. Anya nem is feszegette a témát hogy kedden megyünk-e újra, úgy gondolta hagyja leülepedni egy kicsit ezt a dolgot. Szeretné ha ezt a 10 órát legalább végig csinálnám, lenne kitartásom még ha az elején félek is kicsit,mert utána már biztos hogy könnyebb lesz és bátrabb leszek.
Szerda délután voltunk mamáéknál, ekkor még élvezhettük a jó időt, és játszhattunk az udvaron. Hamarosan mostmár a lakásba fogunk szorulni. Nagyon dolgos és segítőkész legény voltam. A nagy diófát járkáltam körbe egy nagy verőbottal és igyekeztem a diókat lecsalogatni róla. Aztán pedig mentem a taligával és összeszedtem őket. Dédi nagyon örült,mert igen sok időt összegyűjtöttem, amit már így nem kell neki. :)
Apa hamarosan más munkarendben fog dolgozni, ami anyát kicsit elkeseríti,mert ha mindenki iskolába meg munkába jár majd, akkor ez azzal fog járni,hogy kevesebbet leszünk együtt,hiszen apa szabadnapjai sokszor hétköznapra fogna esni. Reméljük azért megszokjuk és megszeretjük ezt a helyzetet is. Talán a legnehezebb azt lesz elfogadni, amikor apa reggel jön majd haza és békén kell hagynunk aludni,hiszen következő éjjel ismét megy majd dolgozni...
A gyadai réti kirándulás elmaradt fotói kerülnek most ide:
1 megjegyzés:
SZiasztok!
Nehezen jutok el idáig,de ahogy olvasom lassan anyának is kevesebb ideje lessz.Én itthon mindennel elvagyok maradva,pedig ha hazajövünk nem lazsálunk.
Nagyon csinos voltál az esküvőn,nagyon édesek vagytok.
Kell egy kis idő míg megfogjátok szokni apa munkarendjét,de kitartás.Nem olyan rossz amikor hétköznap van itthon,ugyanis nálunk apa össze-vissza dolgozik,mi már megszoktuk.Bár tényleg nagyon rossz amikor van olyan hét amikor szinte addig találkozunk hogy köszönjünk egymásnak,és ez ilyenkor a fiúkon is látszik.De sajnos ez van,csak kitartást kívnunk nektek hozzá.
Beus
Megjegyzés küldése