Ez a január egyre viccesebb.. 1 hét ovi, 1 hét itthon, 4 nap ovi, 1 hét itthon.. Röhely! És a tünet ugyan az.. takony és köhögés... És na ná,hogy a kicsit sem kíméli...
Amúgy én jól vagyok.. A köhögést leszámítva és hogy folyton orrot kell fújni, na és anya szerint mindig egy zsepivel több kell mint amennyibe én szándékozom az orrom belefújni, amin aztán mindig ki is akadok és zsémbeskedek, hisztizek egy sort. Na meg ha még bőgni is kezdek,hogy " már megint mért??? kifújtam??" Akkor aztán nem értem, hogy miért követi a 3. zsepit még 5. is... Na vajon miért???
Szóval néha elviselhetetlen voltam a héten.
Hétfőn, kedden nem ismentünk semerre, főleg hogy rendesen visszajött a tél, és anya sem volt éppen fitt formájában.. Szegénynek meg annyira kikészült már a válla meg a háta a sok cipekedéstől,hogy elkezdett a jobb karja zsibbadni.. Szerdán jött Balázs bácsi és megmaszírozta neki, utána már sokkal jobb lett. Ma is jött és anya azt mondja hogy mostmár nem is zsibog és bizsereg a keze.
De szerdán már lementünk azérét délelőtt. Főleg hogy akadt néhány elintéznivaló is, meg megvettük keresztanyu szülinapi ajándékát. 30 éves lesz az idén, úgyhogy anya már a többi meglepin is töri a fejét. :)
Voltun postán, befizettük az internetet. Tegnap is voltunk lent, elmentünk Majával a doktor nénihez meg nekem is kértünk igazolást. Aztán a piacon is voltunk, lisztet is vettünk a malomba és még pulcsit is akartunk apunak venni, de sajnos az a fazon amit kinéztek anyával már elfogyott az üzletben.. így üres kézzel jöttünk ki.
Ma pedig apa szabin van itthon, bár helyett holnap megy dolgozni. De ma velünk volt. Anya délelőtt volt gyest intézni, aztán hamarosan megy mamáékhoz feltankolni a satnya hűtő és fagyasztó készletünket,mert a héten nem jutottunk ki hozzájuk. Meg dédit meglátogatni, aki szegény kórházba került. Így ma apa kicsi gyerekei vagyunk. Annyira nem bírunk magunkkal, de igyekszünk jól elleni.
Vasárnap pedig már korán megyünk mamáékhoz,mert disznóvágás lesz. Talán az utolsó,mert mama már nem akar az idén malacot venni. Úgyhogy anya készül kamerával meg fényképező géppel is hogy megörökítsék az utolsó disznóvágás minden mozzanatát. Én már alig várom.. Anya meg azon sakkozik,hogy úgy érjünk ki,hogy a disznó leszúrását ne lássam.. hiába az anyai szív aggódik... (apa előbb megy a nagybácsiékkal, mi kicsit később utánunk, hogy Maját ne kelljen 7-nél előbb felkeltenem)
Amúgy én jól vagyok.. A köhögést leszámítva és hogy folyton orrot kell fújni, na és anya szerint mindig egy zsepivel több kell mint amennyibe én szándékozom az orrom belefújni, amin aztán mindig ki is akadok és zsémbeskedek, hisztizek egy sort. Na meg ha még bőgni is kezdek,hogy " már megint mért??? kifújtam??" Akkor aztán nem értem, hogy miért követi a 3. zsepit még 5. is... Na vajon miért???
Szóval néha elviselhetetlen voltam a héten.
Hétfőn, kedden nem ismentünk semerre, főleg hogy rendesen visszajött a tél, és anya sem volt éppen fitt formájában.. Szegénynek meg annyira kikészült már a válla meg a háta a sok cipekedéstől,hogy elkezdett a jobb karja zsibbadni.. Szerdán jött Balázs bácsi és megmaszírozta neki, utána már sokkal jobb lett. Ma is jött és anya azt mondja hogy mostmár nem is zsibog és bizsereg a keze.
De szerdán már lementünk azérét délelőtt. Főleg hogy akadt néhány elintéznivaló is, meg megvettük keresztanyu szülinapi ajándékát. 30 éves lesz az idén, úgyhogy anya már a többi meglepin is töri a fejét. :)
Voltun postán, befizettük az internetet. Tegnap is voltunk lent, elmentünk Majával a doktor nénihez meg nekem is kértünk igazolást. Aztán a piacon is voltunk, lisztet is vettünk a malomba és még pulcsit is akartunk apunak venni, de sajnos az a fazon amit kinéztek anyával már elfogyott az üzletben.. így üres kézzel jöttünk ki.
Ma pedig apa szabin van itthon, bár helyett holnap megy dolgozni. De ma velünk volt. Anya délelőtt volt gyest intézni, aztán hamarosan megy mamáékhoz feltankolni a satnya hűtő és fagyasztó készletünket,mert a héten nem jutottunk ki hozzájuk. Meg dédit meglátogatni, aki szegény kórházba került. Így ma apa kicsi gyerekei vagyunk. Annyira nem bírunk magunkkal, de igyekszünk jól elleni.
Vasárnap pedig már korán megyünk mamáékhoz,mert disznóvágás lesz. Talán az utolsó,mert mama már nem akar az idén malacot venni. Úgyhogy anya készül kamerával meg fényképező géppel is hogy megörökítsék az utolsó disznóvágás minden mozzanatát. Én már alig várom.. Anya meg azon sakkozik,hogy úgy érjünk ki,hogy a disznó leszúrását ne lássam.. hiába az anyai szív aggódik... (apa előbb megy a nagybácsiékkal, mi kicsit később utánunk, hogy Maját ne kelljen 7-nél előbb felkeltenem)
3 megjegyzés:
Ti szegenyek, annal nincs is rosszabb, ha nem lehet kijutni a lakasbol! Na persze a takonykor raadas.... jobbulast kivanunk.
Jo kis hetvegetek lesz, remeljuk a mi szulinapi bulis vasarnapunk is az lesz:)
Lori es Ruben
Puszi puszi!!
BEus
A Dédinek jobbulást! Keresztanyunak pedig nagyon boldog születésnapot. A zsepi használat nálunk is rekordot dönt, mert Anya hetente vesz 100-at :(
Anna, Máté és Móni
Megjegyzés küldése