5 ÉVES LETTÉL! (anya írja)

ÉLET, csupa nagy betűvel.. fura egy dolog.. számodra még csak 5 éve kezdődött kicsi fiam! MÉg csak, vagy már? Hihetetlen hogy ennyi idő eltelt azóta,hogy először megláthattalak, hogy odatartottak egy puszira törölközőbe bugyolálva és még a kezemet is eloldották,hogy megsímogassalak.. MIndig eszembe jut egy parányi szomorúság is ilyenkor,hogy nem lehettem aktív részese a világra jöttödnek,hogy nem raktak a pocakomra, nem ölelhettelek magamhoz... Fura az élet.. De egészséges vagy! Jól vagy! Szép nagyra nőttél, egy makacs, életvidám, karakán férfi körvonalait láttatod már most. És igen nehéz egy - a felnőttek által helyesnek tartott - mederben tartani az életedet. Hiszen mindenről más és önálló véleményed van, aminek aztán hangot is adsz. Az életben biztos hogy egy hasznos tulajdonság lesz ez a talpraesettség, amit viszont tuti, hogy nem anyától örököltél.. :) De persze ez sem baj...

Hogy mit is akartam most írni? Nem tudom, csak úgy elöntöttek az érzések, ahogy a naptárra pillantottam és eszembe ötlött,hogy ezen az estén fotózkodtunk egyet apával utoljára kettesben, úgy hogy a pocakomban voltál. Másnap reggel pedig már 8 óra előtt Pesten voltunk a Nyírő Gyula kórházban, ahol 10:02 perckor mama és papa meghallotta a sírásodat odakint. Apa pedig a műtőből nyíló kis helységben, ahol a szülésznő vett át a doktorbácsi karjaiból, hogy megmutasson apának, aztán pedig megmérjen, letisztogason.

Köszönjük az égieknek, hogy megajándékoztak veled bennünket. Köszönjük, hogy általad szülőkkél, anyává és apává lehettünk. Hogy formálsz, alakítasz, megtanítasz bennünket rácsodálkozni a világ apró szépségeire, amik mellett mi felnőttek már szó nélkül elmennénk.. Örülünk, hogy egyengethetjük az utadat,megtaníthatunk neked mindent amit szépnek és jónak tartunk.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NAGY FIÚNK!!!!