NOSZVAJ 2010

AUGUSZTUS 17-18. Noszvaj és Miskolc (Csanyik-völgy)


A keddi napunk némi téblábolással kezdődött, aztán megindultunk vásárolni,mert hát péntek óta több dolog is fogytán volt, és a másnapi útra is szükség volt némi ennivalóra. Az út közben találta anya ki,hogy Eger előtt ugorjunk be a Mátyus lovastanyára ami mellett már többször elmentünk és én minden alkalommal megjegyeztem,hogy ide be kellene menni. Főleg amikor a tanya feletti dombokon láttuk legelni a lovakat. Nagyon szép látvány volt! Így hát 9 óra után nem sokkal meg is érkeztünk. Sétáltunk egyet és szétnéztünk. VOltak pónik és nagyon sok hatalmas szép mén. Láttunk csacsikat, barikákat és birkákat is. És sok kutyus szaladgált a tanyán, vidáman üdvözölve bennünket is.

Fanni nevű pónilovat nyergelték fel nekem és azon mehettem egy nagy kört, egészen a tanya boltíves,fakapus bejáratáig és vissza.

Még sétáltunk egyet, de aztán anyáék a játszótéren való hancúrt nehéz szívvel,de leszavazták. Mert még előttünk állt egy vásárlás, ill. némi készpénzre is szükségünk volt, és mivel ehhez keresni kellett a megfelelő bankot, így már nem fért bele az időben a játszótér kipróbálása. Fél 1 fele értünk haza. Megettük az otthonról magunkkal hozott székelykáposztát és a maradék karfiollevest, aztán mindenki pihenni tért egy kicsikét.

Délután szép időre ébredtünk és úgy nézett ki, ma kivételesen nem lesz eső. Strandidő nem volt, így ez a terv dugába dőlt. Azán én döntöttem. Anya megkérdezte, hogy szeretnék-e a tavon Síkfőkúton vizibiciklizni, vagy pedig maradunk az udvaron íjjazni és játszani. Az utóbbit választottam, így maradt a hancúr, valamint 5 órakor apa nekikezdett tüzet rakni, anya pedig a szalonnasütés kellékeit előkészíteni.

Nagyon ügyesen megsütöttem a saját szalonnacsíkomat, és aztán meg is ettem a pirított kenyérkével és sok paradicsommal. Nagyon fini volt.

Aztán még pillecukrot sütögettünk desszert gyanánt, majd jött a szokásos esti hancúr és fürdés odabent. És hát mivel mindeki füstös és büdi volt, így a fürdés nem is lett a szokásos. Én apával egy kádban pancsoltam egy hatalmasat közösen! :) Nagyon élveztem.

Mire reggel felkeltem már minden bőröndöt kint találtam a nappaliban sorbarakva szerda reggel. Anyáék útra készen voltak. Fél 9-re kerültek a cuccok az autóba, belénk a reggeli és így indulhattunk is.

Egy kis kitérő és némi navigációs félreértés után azért csak megfelelő útra tévedtünk és fél 11-kor megérkeztünk Miskolcra a Vadasparkba, amitől én nagyon boldog voltam. EGész nyáron hallgatta anya tőlem hogy állatkertbe akarok menni, ezért tervezték anyáék ezt a programot a hazaindulálsunk napjára.

A bejáratnál lehetett csemegéket venni az állatoknak. Egy kisvödörben vettünk almácskát amit a patásoknak lehetett odaadni, és egy zacsiba szotyit, amit meg a madaraknak. Ízeltt nekik nagyon a csemege, én pedig bátran etettem mindegyiket. A szél kissé fújt, bolondos időnk volt, de a nap szépen sütött és ez volt a lényeg. Egy emlékérmét is készítettem amire a szurikáták kerültek fel, nagy kincs lett!

Bebarangoltuk az egész vadasparkot. A tóban ahol a kacsák és hattyúk úszkáltak volt egy kishattyú is és egy hatalmas nagy ponty, ami minden alkalommal feljött a vízfelszínre elcsenni a szotyimagot a hattyúktól.

Megsimiztem a pónit, a kis puputevét és minden állatot ami hagyta magát.

Láttunk egy mosómedve-etetést, ahova a gondozók két látáskárosult bácsit vittek be magukkal akik megetethették a mosómacikat a kezükből banánnal. Csalódott voltam kissé ,mert én is mindjárt mondtam a néninek hogy szívesen megyek segíteni, de csak ők mehettek be.Hazafele beszéltettünk is anyával, hogy mi történt ezekkel a bácsikkal. Volt 1-1 vakvezető kutyájuk is, erről is folyt a beszélgetés,hogy milyen okosak és hogy segítenek a tájékozódásban.

Az egész vadasparkot bejártuk, délben egy padon ülve megebédeltünk és folytattuk az utunkat. Kifele jövet a kapunál lévő nagy bronz óriásteknőst is meglovagoltam, amit anya le is fényképezett.

2 óra volt mikor Miskolc városát elhagytuk. Én csak szundiztam egyet, aztán pihentem hátul, hogy Maja aludni tudjon. 2,5 óra alatt itthon voltunk, amit ismét jól viseltünk. Pedig még egy kalandban is volt részünk. Veresegyházon apa megállt kenyeret venni és meglátta hogy a bal hátsó kerekünk le van eresztve. Gyorsan keresett egy gumist. A bácsi levette a kereket és egy szöget talált benne. Gyorsan rendbehozta, felfújta és már vissza is tette a helyére. Nem tartott tovább még mi egy kis tányér dinnyét befalatoztunk a hátsó ülésen, és már folytattuk is haza az utunkat. Fél 5 után érkeztünk meg. Ezután már maradt a pakolászás, egy kis játék és jött az esti vacsi,fürdés és mese. Aztán pedig egy hét után mindenki a saját ágyában tért nyugovóra.