NOSZVAJ 2010

AUGUSZTUS 15-16. EGER, SZÉPASSZONY-VÖLGYE, SZILVÁSVÁRAD


A vasárnapi napunk, délelőttünk otthon indult. Szombaton a tescoban beszereztünk 4 szép pisztrángot és anya azt készült elkészíteni ebédre krumplipüré és paradicsomsali társaságában. Mi pedig kint játszottunk az udvaron.

Először apa tett kisérletet arra,hogy megsüljenek a halacskák,mert a szabadban szerettük volna megsütni őket. De sajnos az előző esti eső bevert a teraszra és eláztatta a faszenet és apának nem sikerült alkalmas tüzet raknia. Így maradt a sütő.

Na de ott is kellően finomra sült meg a halacska és mindannyian nagy lelkesen csemegéztük. Anya még zöldséglevest is főzött hozzá így mindenki tényleg jóllakott.

Alvás után a tervezett programunk a gumikerekű vonat a Dotti volt. Azt szerettük volna, hogy azzal a Dobó térről elmegyünk a Szépasszony völgyébe... Azért csak terv maradt,mert mire odaértünk a térre, a kinézett indulási időpontra, addigra ki volt írva a táblára, hogy ma nem közlekedik egész nap.. :( Kissé letörtek voltunk, és anyáék is, főleg hogy még az idő is elég fülledt és borús volt.. sejteni lehetett,hogy ismét egy nagy zuhit kapunk a nyakunkba. Visszafele ettünk egy fagylaltot a vár előtti sétáló utcában, aztán anyáék úgy döntöttek akkor autóval elmegyünk a Szépasszony völgyébe.

Mire odaértünk elkezdett az eső szemeregni. Aztán kocsiztunk egy kört és végül kiszáltunk mégis. Végigsétáltuk a pincék mellett ahol apa borocskát is vett, elvégre ha már ilyen híres bortermelő vidéken járt... Aztán megláttuk ezt a körhintát és én egyből fel szerettem volna rá szálni. Nagyon élveztük, Maja is mellém ült. Nyomtam a dudát egész végig, anya meg fotózott és videózott is. Aztán letelepedtünk egy padra és megettük a maradék krumplis pogácsát. Mire apa hozta az autót már neki is kezdett az eső. Tettünk egy próbát,hogy elmenjünk Szilvásváradra, de akkor eső jött, hogy félúton visszafordultunk. Így a délután hátra lévő része és az este otthon telt. Pancsiztunk, hancúroztunk, játszottunk, híreket néztünk a tv-ben és mese után aludni tértünk.

Hétfőn reggel, mivel napsütésre keltünk anya hamar döntött. Összepakolt egy csomó holmit és mire Maja felkelt,már csak a reggeli volt hátra és már kevéssel 8 óra után az autóban ültünk és indultunk Szilvásvárad felé, újra... Ahogy a hegyek lábához értünk kissé megilyedtek a felnőttek,mert az előző napi esőtől tiszta ködbe és párába burkolódzott az egész táj, szürke volt minden és nem lehetett eldönteni,hogy minek az előjele ez...

De azért bátran leparkoltunk, felcuccoltunk és megvettük a jegyeket a kisvasútra aminek a végállomása a Szalajka-völgy egyik legszebb része. Mikor már elindult velünk a vonat a nap is kisütött és boldogok voltunk, hogy kellemes kirándulós délelőttünk lesz. Hát még én! Vonatozhattam végre!!!! Előre is mentem hátra is a zárt kocsiból mind a két irányba kikukucskáltam apával. Mindenre kíváncsi voltam, mindent látni akartam.

Megérkezve először felsétáltuk az ősember barlang felé. Egészen a forrásig jutottunk, de a barlanghoz nem mentünk fel. Az erdő így is szép volt.

Megnéztük a tavat és a forráshoz is lementünk a lépcsőkön. Mindenent összeszedtem folyton dobáltam botot, ágat, kavicsot a patakba, tóba. Ez tetszett a legjobban.

Aztán a patak mellett lesétáltunk egészen a fátyol vízesésig. Apa először azt tervezte hogy gyalog megyünk le, de anya már a vonatról jól látta,hogy ez még korai vállakozás egy másfél évessel.. A vízesést is megcsodáltuk, aztán felkapaszkodtunk a meredek részen vissza a tisztásra ahova megérkezett a kisvonat, mostmár nyitott kocsikkal. Én voltam a legboldogabb, hiszen vonattal szerettem volna vissza is menni.

Mentem a pénztárhoz és kértem a bácsitól két felnőtt jegyet és egy 4 évesre meg egy 1 évesnek valót. :d Apa pedig jött és fizetett mint a katonatiszt.

Klassz volt a nyitott kocsin utazni és még a kalauz bácsival is elbeszélgettem aki kezelte a féket a kocsink elején.

Hazafele a benzinkútnál anya felhívta a noszvaj-i pizzériát és megrendelte az ebédünket. Mire hazaértünk és Maja megette a tökfőzelékjét, addigra megjött a pizza. Maja aludt egy jót, én meg kint ijjaztam ismét apával az udvaron, meg mesét olvastunk.

A délutánt ismét az udvaron töltöttük, meg elsétáltunk a tőlünk nem messze lévő barlanglakásokhoz is. Sajnos nem volt igazán érdembeli idegenvezetés, csupán egy néni jött, aki kinyitotta nekünk a kaput és megmutatatta a hegyoldalba faragott képződményeket. Kár hogy nem tudtunk meg róluk sokkal többet, mint az a pár sor ami az utikönyvben is volt. Engem nagyon érdekelt és tetszettek a hegybe vájt nagy lyukak. Hazafele elkapott az eső is bennünket, és így az estét a lakásban töltöttük,mert odakint irdatlan vihar tombolt ismét, ami még áramkimaradást is okozott az este folyamán. Kicsit anyáék izgultak,mert még 1 gyertya sem volt a lakásban, csak egy elemlámpa, amit vittünk, és hát a melegvízhez is villanyra volt szükségünk. De végül minden megoldódott és vacsi is lett, pancsi is, aztán hamar kidőltünk, főleg én , aki délben nem is aludt.