Visegrádi Palotajátékok

A vasárnapi napom is fantasztikusra sikerült! Kezdve azzal.. bár ez anyáéknak volt fantasztikus, hogy arra ébredtek negyed 8kor,hogy én közéjük bújok.. CSak lesték az órát,hogy hogy lehet az,hogy sem Maja sem én nem keltünk fel korábban... :) Aztán anya bele is húzott,hiszen megbeszéltük keresztanyuékkal a fél 9es találkozást. Visegrádra készültünk, a palotajátékok utolsó napjára. Előtte azonban még Maját ki kellett vinni mamákhoz,mert anya szerint nem élvezte volta még ezt az egészet.
Így csak egy pohár tej volt a reggeli, és még apu bennünket elrendezett az autóban, addig anya elszaladt a pékhez és vett reggelire valót. Azt az autóban elmajszoltam. Maját kitettük és már indultunk is.
Dunakeszi fele mentünk és az új hidat felavattuk. Mert még eddig nem sikerült átmennük rajta, most viszont anyáék kimondottan örültek,hogy több ezerért nem kell kompozni az autóval és még sem kell gyalog mennük. Mert azt terveztük,hogy a fellegvárat is megnézzük, vagy legalább a kilátást fentről.
Nem maradtunk le semmire amikor odaértünk, pedig kicsit késtünk. De végig láttuk a felvonulást a főutcán. Lilivel együtt hol apáink nyakában hol az út mellett gugolva figyletük a zászlósokat, apródokat,lovagokat, udvarhölgyeket. Nagyon tetszett, de a dobok hangját az idén is nagyon hangosnak véltem a végére már a fülem is befogtam.

Aztán mikor a tömeg is eloszlott kicsit, elindultunk mi is az árusok között. Én hamar kiszúrtam egy középkori játszóudvart, ahova apával be is vetettük magunkat. Ijjászkodtam :), sátorban bújkáltam, labdát dobáltam, együtt lépkedtünk anyával meg apával egy olyan valamiben ami úgy nézett ki mint 2 sítalp, és rá volt erősítve 3 bújtató, ahova a lábunkat dugtuk.. nagyon tetszett.. :)

Aztán megtaláltuk a pónisokat és lovagoltam is kicsit.. bár hamarabb le akartam szállni, azt mondtam nagyon inbolyog... anya szerint a nátha miatt zavarhatott az inbolygás.

Aztán megebédeltünk és elköszöntünk keresztanyuéktól, akik elmentek haza. Mi pedig megindultunk gyalog fel a Salamon-toronyba. Nem volt messze, és odafent hallgattuk a középkori zenészek előadását, megnéztzük a kilátást, a duna-kanyart.

Mire visszasétáltunk az autóhoz már háromnegyed 2 volt és kissé kezdtem merülni. Anyáék úgy gondolták,mivel megígérték és én nagyon akartam, felmegyünk a fellegvárhoz és besétálunk addig, amíg a kilátást lehet látni. Anya úgy emlékezett,hogy csak fent a várban kérik a belépőt. Hát felmentünk, kifizettük a parkolást de nagyot néztünk. Egyrészt ezren voltak, másrészt csak a kapuig jutottunk,mert onnantól kellett a jegy.. Így anya lebeszélt engem, ő is fáradt volt már.. Megbeszéltük,hogy legközelebb egy olyan időpontban amikor nincsenek ezren eljövünk csak ide, és akkor kívül, belül megnézzük a várat.

Hazafele szundítottam kicsit az autóban, apa tankolt, és fél 4re értünk mamáékhoz. Sajnos nekik el kellett menniük a barackosba, így nem játszhattunk. De Maja éppen aludt, így ettünk kicsit, sütiztünk, aztán mint aki kialduta magát apával elmetnem az utcára bicózni egy nagyot. :)

Utána még az udvarban is játszottam dédivel, de 5 óra után elindultunk hazafele.

Hát este azért nem dőltem ki 5 perc alatt, de nem tartott sokáig a dolog...