Ősz - Gyárfás Endre tollából

Az ősz a csősz

Itt az ősz, itt az ősz:
sápadt kukoricacsősz.
Csettintéssel nyitogat
iskolai kapukat.
Kalapjáról délre száll
fecskeraj és gólyapár.
Kosarában birs, dió,
mindenféle földi jó,
alma, szőlő, mandula,
csipkebogyó, borbolya,
gomblyukában rőt levél...
füttye: mókás fürge szél.


Költöző

Ki az, ki útra kel,
ám bőröndöt nem cipel,
nem kell neki hátizsák,
még menetjegyet se vált,
a világnak mégis bátran,
csodabátran
nekivág?

Árnyéka a kertemnek
kis pötty... Észre sem veszem.
Úgy elillan csakhamar,
mint a szél - s a fecskedal.
Röpte csermelyt, folyót, tavat,
még tengert is
áthidal.


Őszi pillanat

Felnézek egyszer s látom ám:
alig van levél fenn a fán.
A tölgyön érett már a makk,
a mókusoknak jó falat.

A szél sűrű bokorban ül,
de nem maradhat tétlenül:
ha tűzpiros bogyót talál,
lecsipkedi a "jómadár".