2010. február 8., hétfő

Ez a hét is itthon..


kezdődik.. Bár a múlthét második felében volt részem bőven "kalandban", amit - anya nagyon reméli - hogy valóban annak fogtam fel. Ugyanis csütörtökön a mese kellős közepén anya egyszerűen közölte, hogy most nem tudja ezt a mesét befejezni,mert nem bírja hallgatni ahogy Maja szenved, köhög, öklendezik odafent, és ki kell találnia valamit. Úgyhogy jófiúként bújjak az ágyba és csendesedjek el.. Na azért én Kristóf vagyok, és ez ilyen simán nem ment.. Anya próbálkozott, aztán visszatette Maját az ágyba,mellém bújt. Próbált puhítani, hogy holnap duplán bepótoljuk ezt a mesementes estét, amikor még meg is érdemeltem volna a mesét.. Símogatott , puszilgatott.. de megint mennie kellett hugihoz.. Én meg kiakadtam, anya is és rámriapkodott. Én hüppögve elcsendesedtem. Anya még Majával jött, ment, orrot szívott meg nem is tudom mit csinált. Aztán telefonált. Utána lehívott engem is az emeletről. Elmondta, hogy jön keresztapu, elviszik Maját a doktornénihez, Anikó pedig jön át és vigyáz az álmomra. Elköszöntünk, megöleltem.

Aztán reggel arra ébredtem,hogy mama van itt, anya se, apa se sehol. Kicsit pityeregtem, mondtam hogy hiányzik anya, de mama meggyőzött,hogy hamarosan reggeli és készülődés után buszozunk egy nagyot és kimegyünk hozzájuk. Maja pedig hamar meggyógyul és jönnek is haza anyával a kórházból. Estére pedig apa is megjön.

Így pénteken kint voltam mamáéknál. Beszéltem anyával telefonon. Játszottam mamával, papaával. Mire apa megérkezett már este volt. De se baj, együtt fürödtünk, mesét olvasott papa és közösen tértünk nyugovóra mama dolgozószobájaban a kétszemélyes ágyban. A hétvége tehát mamáéknál telt, sőt vasárnap a hóesésben szánkóztam is, hóembert is építettem, és nagyot játszottam először apával, aztán papával az udvaron. Apa azátn eljött hazahozni anyáékat, és délután - a déli alvásom után - visszajött értem mamáékhoz, és együtt mentünk haza. Hát bevallom hősiesen.. én nem akartam... Jól éreztem magam mamáéknál.

Ma pedig a reggelt a dokinéninél kezdtük, és még jó, hogy anya kért időpontot, különben nem hogy 2óra, hanem 4 is lett volna mire ágyba kerülök,mert annyian voltak a váróban.

Még mindig köhögök. Az orrom már inkább csak a hidegben, meg ha hisztizek és bömbölök valami miatt akkor folyik, de a köhögés néha nyaggat. Pl. ha felfele a lépcsőházban végigdumálok mindent, na akkor azátn meg akarok fulladni 10 percig... :s Meg alvásnál is 1-1x rámjön.. Kaptam köptetőt Majával együtt de a doki néni szerint nincs semmi gond már nálam.. Viszont még szerdáig biztos hogy maradok itthon, aztán majd csütörtökön még anya meglátja.. ez attól is függ, hogy Maja hogy javul...

7 megjegyzés:

Gabi írta...

El is hisszük,hogy hiányzott anya!:-(Mihamarabbi jobbulást kívánunk!
Szkokán fiúk

Lori and Ruben írta...

Hat nem lehetett konnyu elfogadni a tenyt, hogy anya egyszer csak eltunik, es meg apa sincs otthon! Ugyes csavesz voltal, jol birtad anya nelkul:)
Lori es Ruben

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Szegeny kis Maja korhazban voltal eleg szomoru,Szainanak is van 2 szornyu korhazas emleke azota is retteg az olyan helyektol.Te meg Kristof nagyon ugyesen viselkedtel a mami jelenlete nelkul,anya remelem bepotolta a meset.puszika

Móni írta...

Jobbulást nektek!
Néha nehéz megértetni a "nagyokkal", hogy a "kicsik" - nek még nagyon nagy szükségük van ránk. Máté is nehézkesen viseli ezt, de mindig mondom neki, hogy egy nagy 4 éves fiú bizony ezt, meg ezt .... egyedül csinálja. Így hamar ráhangolódik és nagyon büszke magára ha valamit megcsinál egyedül, pl. elalszik egyedül, betakarózik mikor én altatom Annát (ő igényli, hogy mellé bújak egy kicsit és így gyorsabba is alszik el, így megéri).
Tiborfi

Bogár és Gerti írta...

Jajj Édes... nagyon rátok jár a rúd...
Gyógyuljatok fel teljesen és jó hosszú időre!!!
Puszi

Juditta2 írta...

Kedves Szilvi! Nézz be hozzám: www.kiss-csalad.blogspot.com. Vár rád valami!

Bea írta...

Gyógyuljatok!!!!!
Bencikusék