2009. április 10., péntek

Nehezen gyógyulunk




Talán én vagyok a legjobb állapotban,meg persze apa, aki sose beteg.. általában.. Bár hétfőn még kaptam a doki nénitől még egy üveg antibiotikumot, de talán már gyógyultnak lehet mondani. Maja még mindig elég náthás, és hát anya sem úszta meg mandulagyulladás nélkül, és antibiotikum nélkül. Meg más egyéb nyavajái is vannak.. be kell vallanom, a napokban elég hisztis ő is és folyton csak aludna.. De még ilyet! :)


Kedden, szerdán a szokásos borzasztó napunk volt, anya szerint. Nem is részletezzük. Törvényen kívüli ordításokkal tarkítva...


Csütörtökön szuper volt minden,mert mamáéknál egész nap az udvaron játszottam. Dédi figyelte minden léptemet, de már szegény nem tud olyan aktívan részt venni a játékban mióta kórházban volt. Rajzoltam, motoroztam, labdákat pakoltam, babot gyűjtöttem, aztán el is ültettük egy cserépbe mamával. Csigaházakat szedegettem a pinceoldalból, meg füvet vittem a pipiknek. :) Aztán délután papával ültem a nagy autóban, az UAZ-ban is, és kormányoztam nagyon. :) Élveztem. Megtanultam a triciklit is hajtani, ami nagy teljesítmény, mivel hát a súlypont nem igazán ott van ahol kellene, nem nagy segítség, de sikerült..


Ennek örömére a nyuszi betartotta az igéretét. És ma olyat tett... :) Hozott nekem egy biciklit! Azaz együtt voltunk apuval meg anyával és Majával a bicóboltban, és addigra már a bácsi összerakta a nekem kellő darabot. Tekertem egy kicsit a 12-essel is, az pont most jó nekem. Aztán a 14est is kipróbáltam és anyáék végül a mellett dönötttek,mert lábujjhegyre leért a lábam és tudtam azt is tekerni. Aztán voltunk a temetőben és utána anya meg Maja hazajöttek, mi meg átmentünk még apával a kisjátszótérre és kerekeztünk egyet. Persze fel is avattam ám.. belementem egy lyukba, aminek örömére felbillentem a bicóval. De van már bukósisakom is, így semmi gond nem történt. :)


Felfedeztük egyébként anyával, hogy a buszpályaudvar másik oldalán, ahol lakunk a 4-emeletes házak között van egy kis játszótér. Azaz anya már látta korábban is, de mivel nincs homokozó, és tavaly főleg abban ültem, így eddig nem mentünk oda. De tegnap délután oda sétáltunk át, hogy Maja a babakocsiban aludhasson egyet. Én hintáztam a rugós kutyuson egy nagyot és volt egy érdekes szerkezet, amivel anyuval ketten hintáztunk,meg fel is másztam rá, bújkáltam alatta, botoztam. Majd legközelebb elvisszük a gépet és le is fotózzuk.


Ma is oda mentünk át délután de most vittük a motorom. Ott váruk meg hogy apa hazaérjen, megfürödjön ebédeljen, és utána mentünk bicónézőbe meg a temetőbe.


4 megjegyzés:

Bea írta...

MIndenkinek ilyen gazdag a nyuzija?,Lehet kapok én is valami nagy dolgot(áá nem):)
Ne kimáljük anyáinkat,had szenvedjenek mikor mi mi hiszitzunk,ők meg kiabának velünk hogy hadjuk már abba.
Néha én is kiborító vagyok,de anya arra gondolt talán most kezdődik a féltékenység.Ugyan nagyon szeretem a tesómat,de kérem hogy fogalkozzanak velem.MOnduk amugy is.:)
bencikusék

Mia és Maja írta...

Rügyezik az erdő, virágzik a táj, az orgonafán dalol egy tarka kismadár, azt énekli: KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET NEKTEK! :)
Puszi!

Bogár és Gerti írta...

Nagyon emlékszünk még a kilábalhatatlan nyavajára, de jó lenne, ha a húsvéti nyúl elvinné magával :)
Puszi

Melinda írta...

Szomorúan olvassuk, hogy még betegek vagytok:-( Gyors gyógyulást kívánunk!!!
Jaj de szuper, hogy kaptál egy biciklit, gondolom, azóta is sokat lent vagy és tekersz:-)