Bal lábbal

Hú nagyon bal lébbal ébredtem reggel.. :( Még ki sem nyílt a szemem, most fél 7-kor (kivételesen előbb szerettem volna kelni,mint amikor őt keltenem kell, hogy kicsit összekészüljek.. hát nem jött be.. :( ) már is neki a nyafogásnak, hisztinek, akaratoskodásnak. A reggeli végére már sikeresen anyával is összevesztem. Olyan dühös volt, hogy még csak na..
Remélte mire az oviból hazajövök és alszom egyet délbe, javul a hangulat, de sajnos nem így volt.
Drága Melikém, mi voltunk kint az udvaron tegnap is meg ma is. Anya is folyton ettől a megfázástól félt, így most ezekben a hidegekben rámhúzta a kályhameleg overálomat. Alatta csak annyi ruha van amiben bent vagyok a terembe. Így aztán biztos, hogy az ovónénik rámadják a nadrágot meg a dzsekit is, és nem fázok meg. A kesztyűvel persze nem bíbelődnek,mi a fenék az a, főleg ha a gyerek hógolyózni szeretne vagy csak nyúkálni a hóba.. tegye csupasz kézzel.. .:( Most valahogy anya azt kívánja maradjon még ez a hideg egy darabig, így legalább biztonságban érez. Amúgy az ovi továbbra is tetszik, jól érzem magam. Sok mindent nem vagyok hajlandó elmondani, és vannak dolgok (főleg az evés körül) amik kissé ellentmondanak annak amit az ovónéni mond.. Ma is állítólag megettem minden. Én meg azt mondtam anyának, hogy az ovónéni mindkét tányért elvette előlem. Erre anya mondta, hogy biztos mert üres volt. Én váltig állítottam, hogy sok-sok volt még a tányérba... Na akkor most légy okos anya, mi az igazság. Maszatos volt a szám , valamit ettem, de kérdés mit.. De már nem is bosszankodik ezen anya, úgy sem tud ellene mit tenni.
Szóval hazafele az oviból sem voltam sokkal okosabb mint reggel. Anya a sálat az arcom elé kötötte, hogy ne szedjem be a hideg levegőt és ne fájduljon meg a torkom,mert hát a szám végig be nem áll.. Én meg amikor nem beszéltem azzal szórakoztam, hogy rágtam a sálat... Mire hazaértünk majdnem lyukat rágtam rá.. Anya feje kissé lila volt a dühtől.. Meg azon bosszankodott,hogy még mindig nem értem, hogy vadidegen emberekkel nem állunk le bájcsevegni, meg pusziszkodni. Bezzeg a rokonoknak mostanában úgy kell könyörögniük,meg anyunak rámszólnia, hogy köszönjek, nem még hogy odamenjek puszitadni. A bolti eladóval meg ma ismét egyből összehaverkodtam. ... Nem túl boldog ettől anya... nem is értem miért.
Itthon másfél órát aludtam, előtte egy kis műsor azért csak kellett. Felkelve is csak nyafogtam. Amikor anya játszani küldött, akkor látvnyos szenvedésbe kezdtem. Ő megunta és felzavart az emeletre. Ott meg ordítottam 10 percig és azt hajtogattam, hogy játszani akarok. Majd rájöttem, hogy amíg nincs csend, addig anya úgy csinál mint aki nem hallja, így elhallgattam, és megkérdeztem utána lejöhetek-e. Anya kérdezte miért szeretnék lejönni? Mondtam hogy játszani... háááát .. Kb. 15 perc múlva már kezdődött a látványos szenvedés megint.. :( Valahogy így telt a délután.
Apa 5 órakor jött meg, miután megfürdött és megvacsizott játszottunk még egy kicsit az autópályával, de ő is nehezen viselte, hogy dirigálni akartam folyton, így a játék végre vele is összeakasztotam a bajszomat..
Nem egy sikeres nap a mai. Most éppen mesélünk utána fürdünk.. Anya meg nagyon reméli, hogy holnap a jobb lábam teszem le először az ágyról.. :(